Folyamatosan épülő lakóparkok, új ipari beruházások, olcsó államilag támogatott hitelek: ezekkel találkozunk, mint az utóbbi évek tendenciája. A legutolsó gazdasági krízis óta, az előző évtizedben a világgazdaságban újra drasztikusan megemelkedni látszik a hitelállomány. Amellett, hogy nagyon örülünk a gazdaság fellendülésének, felmerül a kérdés: vajon honnan van ennyi pénz a gazdaságban.

Hogy működik a rendszer?

A korai időkben még csak készpénz volt forgalomban, így ez meghatározott mennyiségben volt elérhető, és annyit ért, amennyi annak a fémnek az értéke volt, amiből készült. A rendszer - főleg a bankok színre lépésével - folyamatosan fejlődött, de az aranystandard rendszer végéig gyakorlatilag fennmaradt: a kibocsátott pénznek kézzel fogható fedezete volt. Ez röviden azt jelentette, hogy minden ország annyi pénzt bocsáthatott ki, amennyi arannyal rendelkezett. A kibocsátott pénzmennyiség értékének tehát volt egy felső korlátja. Ez a rendszer viszont az 1. világháború után fokozatosan felbomlott, ráadásul a kereskedelmi bankok növekő szerepvállalásával megváltozott a gazdasági környezet. Míg hazánkban is a rendszerváltásig gyakorlatilag csak a jegybank bocsátott ki készpénz és számlapénzt, addig mára a számlapénz kibocsátása rengeteg nemzetközi bank számára engedélyezett és gyakorolt pénzteremtési forma. Az, hogy ezáltal komoly fedezet nélküli pénzmennyiség kerül a gazdaságba, már nem is annyira feltűnő, mivel ebben a rendszerben a likviditás, azaz a dolgok gyors pénzzé válthatósága sokkal meghatározóbb, így nem kell foglalkozni azzal, mennyi valódi pénz is van a gazdaságban. Egy szemléltető példával élve: ha minden hónapban van tíz krajcárom, amit be kell osztanom, nagyon odafigyelek arra  a tiz krajcárra, mert ez határozza meg mire és mennyit költhetek. Ha azonban a 10 krajcár mellett mondjuk 500 krajcár értékben kapok bárhol beváltható kuponokat úgy, hogy az a következő hónapban már 750 krajcár is lehet, sőt a szomszéd faluból még kérhetek 1000 krajcár értékű kupont, amit bárhol beválthatok árura, vagy másféle kuponra, akkor már a 10 fém krajcárnak nincs akkora értéke számomra. A kuponok és az áruk forognak mindaddig, míg azt széles körben elfogadják. Leegyszerűsítve valahogy így működik a jelenlegi pénzügyi rendszer is.

Hitelforrások

A kereskedelmi bankok tehát - megfelelően nagy hálózat esetén - a józanság és jogszabályi korlátok mellett szinte korlátlanul bocsáthatnak ki számlapénz, amelyeket mi is használunk egyre nagyobb mennyiségben pl. bankkártyás vásárlásnál. Mivel a megfelelően nagy hálózat biztosítja a kölcsönös elfogadást, ezért mi ebből annyit látunk, hogy az előbbi példát felhasználva a bankkártyánkat bárhol elfogadják. A bankoknak természetesen aggódniuk nem kell, mivel egyre kisebb arányban használunk a gazdaságban készpénzt, és ha valakinek mégis erre lenne szüksége, azt a bankok a kötelezően előírt készpénztartalékukból könnyen kifizetik. De ha valami szerencsétlenség során mégis hiány lépne fel a készpénzállomány terén valamelyik banknál, még mindig tudnak kölcsönkérni egy másik banktól, és mivel sok van belőlük, ezért szinte lehetetlen a bankcsőd veszélye. Ráadásul - nem véletlenül - a globális trend a készpénz lehető legnagyobb arányú kivonása a forgalomból, így semmi nem állja útját a kereskedelmi, és jegybankok általi folyamatos számlapénz kibocsátásnak.  A világ legtöbb táján a bankok óriási mértékben teremthetnek pénzt virtuálisan a közeljövőben, így generálva a gazdaság élénkítését, és növelve a kamatbevételt.

Kié a számlapénz?

Felmerül a kérdés, hogy ha a számlapénzt a - zömében - külföldi nagybankok bocsátják ki, akkor valójában kié is az a rengeteg számlapénz. Hisz bár a hiteleket ma már főleg forint alapon vesszük fel, ettől független az külföldi érdekeltségi körök tulajdonában van. Afelől se lehet kétségünk, hogy egyik bank sem fog olyan pénzt kibocsátani, amelynek tulajdonjogát önként átadja bárkinek - jelen esetben az államnak. Így tehát azok a súlyos forintok - amelyek ugyan csak virtuálisan léteznek - amelyekeket külföldi bankok teremtenek, külföldi kézben is vannak.
Érdekes tény, hogy pl. Nagy-Britanniában a fedezettel rendelkező, jegybank által kibocsátott pénz aránya csak 5 %, míg a többi 95 %-ot a bankok által teremtett számlapénzek teszik ki. Csak ez által a bankok éves szinten becslések szerint 20 milliárd font  (!!!) körüli haszonra tesznek szert jórészt a kamatokból.

Vagyoni átrendeződés utópiája

Az előbb említett adat felvet néhány kérdést: a számlapénz kibocsátása amellett, hogy a gazdasági növekedés egyik eszköze, komoly hasznot hoz a bankok tulajdonosainak, viszont ők ezt a virtuális nyereséget átalakítják kézzelfogható tulajdonná. Ezek különböző gazdasági befektetések formájában jelennek meg, mint pl. ingatlan beruházás, vásárlás, földek, gyárak ipari egységek, cégek felvásárlása, így a virtuális pénz tulajdonjoggá válik. Ráadásul a gazdasági elit számára a hitel - és ezáltal a haszon - sokkal kedvezőbb feltételekkel elérhető, mint egy átlagos polgár esetében. Hogy ez a jövőre való tekintettel mit jelent, nem tudni biztosan, azonban hosszú távon a tehetősebb rétegek vagyonának további gyarapodása, ezzel együtt pedig a társadalom anyagilag különböző szintű rétegeinek folyamatos eltávolodása várható. Ma még ennek hatásait kis mértékben érezzük, de tény, hogy pl 2019-ig a fővárosi ingatlanárak emelkedését nagyban generálta a külföldi vagyonos befektetők által gerjesztett kereslet-növekedés. Ez az áremelkedés viszont sokak számára elérhetetlenné tette a lakhatás megteremtését, illetve azt csak kedvezőtlenebb formában tudták megvalósítani.

A pénznek ma már más a fogalma, mint amit korábban megszoktunk.

A pénzt alapvetően szeretjük birtokolni, mert az hagyományosan növeli biztonságérzetünk. (És nem utolsó sorban biztosítja jólétünk.) A mai modern pénzek többsége azonban már igazából megfoghatatlan, elektronikus adathalmazok összessége a virtuális térben: időkorlát nélküli tartozások elismerések tömkelege. Mégis, ez az a rendszer, amelyben - bár fel se tűnik - főleg csak számokat, egyenlegeket birtoklunk, de működik, és jelenleg a gazdaság növekedése szempontjából a legalkalmasabb monetáris eszköznek tartott módszer. Jól mutatja ezt, hogy az MNB legfrissebb nyilatkozata szerint éves szinten az 1 %-kal több hitelkibocsátás 0,2-0,4 %-os gazdasági növekedést eredményezhet.
Innentől kezdve viszont a pénzt már nem birtokoljuk, képletesen szólva azt nem varrható be a párnába. Igazából pénzünk sincs, maximum amennyi készpénz formájában a zsebünkben van. Pusztán egy követeléssel rendelkezünk a bankok felé, akik az esetek többségében annak rendje és módja szerint, ha szükségünk van rá (pl. készpénzfelvételnél) készségesen, azonnal fizetnek. S miközben mi éppen úgy gondoljuk a pénztárnál, hogy bankkártyánkkal saját pénzünk költjük, igazán nem történik más, mint a tranzakció alatt valójában a bankok csak ide-oda tologatják a felénk vállalt tartozásaikat: már nem nekünk tartoznak az összeggel, hanem a kiskereskedőnek, aztán a nagykereskedőnek, aztán a NAV-nak, aztán az államnak, aztán az állam a banknak, aztán a pénz megszűnik, de a kamatnyereség megmarad.

A rendszer mégis működik

Természetesen a rendszer, mint látjuk mégis működik, és a gyakorlatban ugyanúgy tudunk rendelkezni a számlákon lévő virtuális pénzzel, mint a készpénzzel. A pénzügyi szereplők (államok, bankok, ügyfelek) közös érdeke, hogy a likviditás, a folyamatos fizetőképesség, és megfelelő fedezetek legyenek, mivel a mai globális gazdaságban már egy kisebb csőd komoly bizalomvesztést, és ennek következtében olyan tömeges, pánik okozta reakciót eredményezhet, amely komolyan megrengetheti a világgazdaság fundementumait. Legutóbbi példa erre a 2008-as gazdasági válság, ahol is a helytelen amerikai hitelezési módszerek miatt egy egész világra kiható komoly recesszió következett be, megnehezítve sokak életét, akiknek igazából semmi közük nem volt a becsődölt amerikai bankokhoz. Természetesen a hibákból a pénzügyi szektor folyamatosan tanul, és a rendszert igyekeznek minél biztonságosabbá tenni. Emiatt nem kell aggódnunk a pénzügyi rendszer összeomlásától, azonban az tény, hogy az elméleti esély erre megvan.
Ráadásul a jelenlegi rendszer is folyamatosan változik, bővül. Legjobb példa erre a kriptovaluta, amelyet szintén fizetőeszközként kezelnek, és az utóbbi időben ismét egyre nagyobb kereslet van irányába. Azt azonban még nem tudni, hogy a kriptopénz milyen hatással lesz hosszú távon a jelenlegi pénzügyi rendszerre, ezt majd a jövő mutatja meg.