A korábbi erősödés ellenére mai napon ismét a 360 forintos lélektani határ közelében zárt az euró árfolyama, és egyelőre nem sok jelét láthatjuk a forint erősödésének. A nemzeti valuta gyenge pozíciója ráadásul kezd megszokottá válni, így már a forint tartós elértéktelenedésének  kérdése is felmerül. A gyenge árfolyam hatására természetesen a fogyasztási cikkek drágábbak lesznek, vannak, akik viszont jól járnak az adott helyzetben. A következő sorokban megvizsgáljuk, mitől függ a forint árfolyama, és ez milyen hatással van a gazdasági szereplőkre.

Árfolyamot befolyásoló tényezők

Az, hogy valójában mennyit is ér egy adott deviza a többihez képest, sok tényező befolyásolja. A valutákat, devizákat a nemzetközi tőzsdéken ugyanúgy adják, veszik, mint ahogy mi tesszük azt a hússal, kenyérrel a sarki boltban. A különbség annyi, hogy a devizák egymáshoz viszonyított aktuális értékét más tényezők határozzák meg. Ilyen tényezők pl. a:

  • Nagyobb tőkealapok tevékenysége
  • Állami intézkedések, bejelentések
  • Monetáris politika lépései
  • Vállalati export, import tevékenységek
  • Más térségekben történő gazdasági, politikai változások
  • Környékbeli hasonló valuták teljesítménye (korona, zloty, lej)

Általánosságban elmondható, hogy egy deviza akkor erősödik, azaz nő az értéke, ha irányába a kereslet nő, tehát valamilyen célból többen akarnak vásárolni, befektetni belőle. Az, hogy egy adott deviza gyenge, nem csak azt mutathatja, hogy elértéktelenedett, hanem azt is, hogy nincs rá megfelelő kereslet pl a tőkealapok részéről, azok ugyanis inkább más devizákba fektetik a felgyülemlett  nyugdíj, biztosítási, és befektetési alapokat. A forint jelenlegi rendkívüli gyengesége mögött tehát nem feltétlenül rossz gazdasági mutatók állnak - hisz ebben a tekintetben az ország nem teljesített rosszul -, hanem valószínűleg olyan tudatos pénzügyi folyamatok, amelyek esetében a magyar fizetőeszközre egyre kisebb mértékben számítottak a befektetők.

Hazai gazdaságpolitikai hatások

A gazdaság hazai szereplőinek több fronton is hatásuk van a forint árfolyamára. Ezek a szereplők a következők:

  • A Kormány, mint a gazdasági politika meghatározó szereplője
  • A Magyar Nemzeti Bank, mint a Kormánytól független, de azzal szorosan együttműködő monetáris végrehajtó szerv.
  • A hitelkihelyező, és befektetéseket, alapokat kezelő pénzintézetek
  • A nagyobb export vállalatok és a hazánkban működő külföldi befektetők.

Mindezek közül valószínűleg a Kormány gazdaságpolitikai befolyása a legmeghatározóbb tényező, mivel az MNB által - a hitelfelvevőknek egyébként kedvező - alapkamat csökkentő monetáris politika az elemzők szerint önmagában még nem adna okot ilyetén mértékű forintromlásra. Mivel a komolyabb hitelminősítő cégek sem rontottak hazánk besorolásán, és az általános gazdasági helyzet is stabilnak mondható, így a befektetői hangulatot feltehetően más tényezők változtatták meg olyan irányba, hogy a pénzpiaci befektetők inkább szabaduljanak a forinttól. Ennek egyik fő oka lehet hazánk nemzetközi politikai megítélése, valamint ezzel összefüggve a Kormány és az MNB szoros kapcsolata, amelyen keresztül Matolcsy György 2013.-as kinevezésével gyakorlatilag egy kézbe került a magyar gazdaságpolitika vezetése. Bár az ilyen túlzott mértékű állami befolyásnak pozitív kihatásai is vannak, azt a nemzetközi piaci befektetők mégsem szokták díjazni. Talán ennek is köszönhető, hogy azóta folyamatosan vonták ki befektetéseikből a forintot.
A Kormány, és az MNB azonban továbbra sem kíván változtatni a gazdasági stratégián: az üzenet részükről, hogy a rendkívül gyenge forint elfogadható, amely már több lélektani határt is átlépett. A cél továbbra is a gazdaság hitelekkel történő élénkítése, ezzel együtt a megtakarítások beruházásokba, vásárlásba történő befektetése. Úgy tűnik ezt a trendet a piac is elfogadta, és a forintot eszerint árazta be.

A helyzet nyertesei

Bár a vásárlók számára egyértelműen káros a gyenge forint, mivel a kereskedők által dollárban, euróban rendelt árucikkek után így folyamatosan sokkal többet kell fizetni, mégis a helyzetnek több nyertese van, mint gondolnánk .Ráadásul ők jóval befolyásosabb gazdasági szereplők az egyszerű vásárlónál, és ez a tény sem segíti a forint erősödésének megtörténtét. Akik nyernek a gyenge forinttal, a következő szereplők:

  • Export cégek: ők az itthon előállított terméket külföldön euróban, dollárban értékesítik, így azt átváltva forintban jelenleg sokkal több bevételük lesz.
  • Hazánkban befektető külföldi cégek: az euró, és dollár befektetésekhez viszonyítva munkabért forintba fizetve jóval kevesebb költség keletkezik.
  • Külföldi befektetők és cégek, akik most több forint hitelt tudnak felvenni kedvező feltételekkel. Ez különösen igaz ingatlanbefektetések és cégvásárlások esetén.

A munkabérek ugyanis nem emelkedtek olyan mértékben, ahogy a forint romlott, és az ingatlanbefektetés is még jó üzlet, hisz az euróban mért áremelkedés sokkal kisebb mint azt mi forintban érzékeljük.

Mennyit is ér a forint valójában?

Azt, hogy valójában pénzünk mennyit is ér, elég nehéz kiszámolni, mivel egyrészt különbözők a vásárlási szokások, másrészt egy adott import termék fogyasztói árát nem csak a forint euróhoz, vagy dollárhoz viszonyított értéke határozza meg. Az áremelkedés hatására a kereslet ugyanis csökkenhet, így az import árut forgalmazó kereskedőknek gyakran haszonkulcsot kell csökkenteni a megfelelő árbevétel eléréséhez, azaz ők nyelik le az árfolyamveszteség egy részét. Mégis kaphatunk egy hozzávetőleges képet, ha összehasonlítunk néhány alapvető termék hazai és nemzetközi árát. A korrektség kedvéért a hasonló gazdasági erejű környékbeli piacokkal hasonlítjuk össze az árakat, így az euró övezethez tartozó szlovák, és a helyi valutával rendelkező román árakkal hasonlítjuk össze egy adott áruházlánc hasonló termékeit. (Az aktuális árfolyamok az árfolyamtudós.hu oldalán találhatók meg.)
Az összehasonlítás során érdekes számokat kaptunk, hiszen a várakozással ellentétben az esetek többségében mind a szlovák, mind a román árak magasabbak voltak a magyarnál, mindössze néhány esetben volt a román termék olcsóbb. Íme, a példák:

  • 1,5 L-es jeges tea itthon 269 ft, Romániában 290 ft.
  • 1 kg csirkecomb itthon 579 ft., Szlovákiában 714 ft.
  • 1,2 kg tortilla tekercs: itthon 1191 ft., Szlovákiában 1251 ft, Romániában 946 ft.
  • 0,5 kg kuszkusz itthon 289 ft., Romániában 327 ft.
  • 0,5 kg bulgur itthon 499 ft., Romániában 436 ft.
  • 0,5 kg vöröslencse   itthon 299 ft., Szlovákiában 355 ft., Romániában 291 ft.
  • 0,5 kg sertés darálthús itthon 549 ft., Szlovákiában 575 ft.

A számokból tehát az látható, hogy a gyenge forint ellenére a fogyasztói árak a térség euró és nem euró övezetéhez viszonyítva sem túl magasak, és az aktuális áremelkedések nem minden esetben magyarázhatók az árfolyammal. Az is látható, hogy nem érdemes külföldön vásárolni ilyen árfolyam mellett, illetve a határon túli nyaralások a szokásosnál is drágábbak lesznek.

Mi lenne a megfelelő árfolyam?

Egyrészt nehéz is jelenleg megmondani, hol is lenne a forint megfelelő árfolyama, másrészt nem is ez a meghatározó, mivel az adott gyengébb, vagy erősebb árfolyam nem feltétlenül tükrözi a gazdaság helyzetét. Jó példa erre Svájc, ahol a helyzet pont fordított volt a 2008-as válság után, ugyanis a dollár gyengülése mellett a frankra egyre nagyobb kereslet érkezett, így a frank már oly mértékben erősödött, hogy az ottani jegybanknak lépnie kellett a gyengítés érdekében. Az is általános trend, hogy azok a gazdaságok, ahol bátor, tudatos hitelezési politikával alacsony kamatkörnyezetben gerjesztik a gazdaságot, rendszerint gyengébben teljesítenek, így hosszútávú komolyabb forint erősödés nem várható, maximum némi korrekció. 
2017-ben még 285-290 ft. körüli euró árfolyamot vártak a szakértők, ettől ma már egyre messzebb vagyunk. (akkor 300-310 ft körül mozgott az euró árfolyam). Ma már ez elég utópisztikusnak tűnik.