Eddig mintegy 250 ezren éltek a Babaváró adta lehetőségekkel. A rendkívül kedvező konstrukciójú hitellel családok ezrei valósították meg álmaikat, terveiket. Most bemutatjuk, mire lett fordítva a lakossághoz ilyen formában kihelyezett pénz, kik igényelték, mennyire voltak bevállalósak a családok, milyen jövedelmi körülmények között igénylik a hitelt, és talán adunk is néhány praktikus ötletet, amire fel lehet használni a Babaváró hitelt.
A Babaváró sikere
A Babaváró hitelt bevezetése óta egy év alatt mintegy 78 ezer család vette fel összesen több, mint 750 milliárd forint értékben, amely a teljes lakossági hitelállomány 9 %-át teszi ki. Természetesen a bevezetés hónapjaiban történt a legtöbb igénylés, de a Babaváró népszerűsége továbbra sem csökken. Ennek két fő oka van: az egyik a szabad felhasználás, ami által rengeteg tervet, szükséges lépést valósíthatunk meg, a másik pedig a rendkívül kedvező feltételrendszer, melynek következtében a kölcsön akár támogatássá is átalakulhat. Ráadásul ingatlanfedezet nélkül juthatunk a komoly összeghez, ami szintén komoly előnyt jelent.
Előnyben a lakhatás
A bevezetés után 1 évvel az MNB kérdőíves felmérést végzett, amelyben az Babavárót igénylők 11 %-a válaszolt. A kutatás nem meglepő módon arra az eredményre jutott, hogy a hitelfelvevők legnagyobb része lakhatási célokra költötte a folyósított pénzt. Mivel a felhasználás szabad, így több felhasználási célt is meg lehetett jelölni. Első helyen a lakásvásárlás végzett, amelyet az igénylők 44 %-a jelölt meg, de hasonlóan népszerű volt a lakásfelújítás, lakberendezés a maga 41 %-os támogatottságával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy - a várakozásokkal összhangban - a családok a Babaváró hitel nagyobb részéből a lakhatási körülményeket javították, illetve sokan költenek háztartási műszaki cikkekre, bútorokra, lakberendezési tárgyakra, akár apróbb kiegészítőkre is a hitelkeret terhére. Jelentős (28 %) azok száma, akik hitelkiváltásra is felhasználták a kölcsönt. Gépjármű beszerzésre a válaszadók ötöde, befektetésre 13 %-a, fogyasztásra tizede költött a felvett összegből. Érdekesség, hogy a Babavárót kis mértékben felhasználják nem lakóingatlan (nyaraló, telek, föld, stb.) vásárlására is, illetve vannak, akik vállalkozásukat fejlesztik ebből a keretből: műhely építés, géppark fejlesztés, vagy árucikk beszerzés a legtipikusabb az ilyen esetekben.
Költések megoszlása
A hitelfelvevők kb. fele egy célra költi el a rendelkezésére álló összeget. Ilyenkor elsősorban lakásvásárlásra, felújításra, bővítésre költenek a családok, de kisebb számban korábban felvett, de kedvezőtlenebb kamatozású lakáshitelek kiváltása is megtörtént. A keret felhasználása természetesen kombináltan is történhet. Az igénylők harmada jelölt meg két felhasználási területet: sokan lakásvásárlás mellett felújításra is költöttek, másoknál a lakásfelújítás mellett gépjármű vásárlás vagy hitelkiváltás is előfordult. Utóbbi célok az igénylések 8 %-ban hármas kötésben is népszerűek, azaz vannak olyan családok, akik pl. lakás is vásároltak, autót is vettek, valamint meglévő hitelt (pl. áruvásárlási kölcsön, hitelkártya tartozás) is törlesztettek.
Piaci hatás
Hitelt általában egy adott céllal veszünk fel, mint pl. a lakás, autó, vagy műszaki cikk vásárlása. Ilyenkor a cél határozza meg az eszközt, azaz arra és annyi pénzt veszünk fel, amennyi kell. A Babaváró kedvező konstrukciója viszont felkavarta a vizet a piacon, ugyanis olyan dolgokra is fordítanak pénzt az igénylők, amelyek egyébként kisebb prioritással rendelkeznek a család életében,. Ezek a célok nagy eséllyel nem, vagy később más forrásból valósulnának meg a Babaváró nélkül.
A hitel célokat négy szempont szerint vizsgáljuk:
- Korábban nem állt fenn a cél (nem is terveztünk vásárlást)
- Fennáll a cél, de Babaváró híján nem valósul meg
- Fennáll a cél, és saját forrásból megvalósul
- Fennáll a cél, és más tipusú hitelből valósul meg
E tekintetben érdekes módon arányaiban a lakásvásárlást támogatja legkevésbé a konstrukció, ugyanis az adatok szerint az esetek több mint felében más forrásból (pl lakáshitel) amúgy is megvalósulna a cél. Elévülhetetlen érdeme azonban a programnak, hogy az esetek negyedében olyan cél valósul meg, ami a Babaváró nélkül csak ábránd maradt volna, illetve érdekesség, hogy az igénylők 12-13 %-a úgy vett lakást, hogy korábban azt nem tervezte, talán mert korábban nem látott rá lehetőséget.
Általánosságban az látható, hogy bármire is fordították a keret, az esetek legalább felében segített a Babaváró hitel olyan cél megvalósításában, amely egyéb forrásból nem valósult volna meg. A program leginkább hitelkiváltásban (60 % felett), likviditásban (60 %) és befektetések megvalósításában (58-60 %) nyújtott támogatást, és legkevésbé a lakáspiacot (kb. 40 %) érintette, igaz utóbbi gazdaságra, és jólétre mért hatása mégis jóval jelentősebb, mint a hitelkiváltásra költött, és emiatt nagyjából semmi plusz teljesítményt produkáló kölcsönöké.
Ők használták ki legjobban a lehetőséget
A Babaváró hitel által nyújtott lehetőség elsősorban a jómódú családoknak segített: a kihelyezett hitelállomány 27 %-át a legfelső 10 %-os jövedelmi kategóriába tartozó ügyfelek használták fel, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem meghaladja a 280 ezer forintot. Figyelembe véve, hogy az igénylő családok jó része már rendelkezik egy vagy két gyermekkel, így a keresők valós havi jövedelme ennél magasabb összegű. Velük szemben az igénylők mindössze 6 %-a került ki az alsó 20 %-os jövedelmi kategóriából. Közülük többen feltehetően nem is tudják felhasználni a teljes, 10 millió forintos keretet. Így a családok ötöde - ahol egyébként általánosan nagyobb a gyermekvállalási kedv - nem tudott komoly mértékben részesülni a kedvezményekből. Ez nem is meglepő, mivel a Babaváró kölcsön kihelyezésnek szigorúbb feltételei vannak, mint a személyi kölcsönnek általában. Az alacsony jövedelem, TB-, adótartozás, vagy korábbi adósság - ami az alacsonyabb keresetű családoknál rendszeresebben előfordul - ugyanis korlátozó, vagy kizáró hatással van a folyósításra.
Az igénylők százalékos aránya a jövedelem növekedésével arányosan emelkedik: a kereset szempontjából a 20-30 %-os sávba esők a hitelek 5 %-át, a középosztály (50-60%) a hitelek 8 %-át, az ennél valamivel jobban keresők (70-80 %) a hitelek 14 %-át igényelték. Jövedelmet tekintve az igénylők 90 %-a között egyébként nincsenek nagy különbségek, viszont a legmagasabb 10 %-os jövedelmi kategóriába eső ügyfelek összesen majdnem dupla annyi igénylést adtak be, mint az őket követő 10 %! Utóbbi adat több mind a legmagasabb 10 %-os jövedelmi kategóriába eső ügyfelek összesen majdnem dupla annyi igénylést adtak be, mint az őket követő 10 %! Utóbbi adat több mindent is jelenent is jelenthet:
- A legjobban keresők körében erőteljesen nő gyermekvállalási kedv.
- A középosztály gyermekvállalási kedve nem éri el a remélt szintet, vagy…
- a középosztály szereplői között is van, akiknek nehézséget okoz a havi 45 833 forint kifizetése.
- Az alsó jövedelmi szegmensben élők - ahol feltehetően szintén fennáll a gyermekvállalási kedv - igen korlátoltan tudnak hozzájutni a támogatáshoz, miközben - főleg vidéki településeken - akár a teljes körű lakhatásra is megoldást jelentene nekik, kiváltképpen a CSOK igénybevételével együtt.
Likviditás: mennyi tartaléka van a családoknak
Korábban a Babavárót igénylő családok egyharmada értékelte úgy anyagi helyzetét, hogy a havi kiadások fedezése okoz némi kihívást, és fele rendelkezett három hónapot meghaladó megtakarítással. Ezek az adatok egyébként jóval kedvezőbbek a lakosság egészére vonatkozó adatoknál, amiből az látszik, hogy a hitelfelvevők az általánosnál magasabb jóléti szintet biztosítanak maguknak. Jó hír viszont, hogy a jövedelem kifeszítettsége alacsony, mivel az adósok átlagosan jövedelmük mindössze 25 %-át költik hiteltörlesztésre. Ez pedig fele a jogszabályban engedélyezettnek.
Rendkívül érdekes adatot mutat viszont az a felmérés, amely arra vonatkozott, hogy meddig lenne képes fenntartani valaki az életszínvonalát abban az esetben, ha párja elveszítené az állását. A válaszadók az esetek 34 %-ában 1 és 3 hónap közé teszik ezt az időintervallumot, de fej-fej mellett halad a 3-6 hónap közé, illetve a 6 hónapnál hosszabb időt jelölők aránya (27 és 26 %). Emellett 14 % válaszolt úgy, hogy 1 hónapnál rövidebb ideig tudná életszínvonalát a jelenlegi szinten fenntartani.