A közgazdász hallagató legendája

Bizonyára sokan hallottak már a közgazdász hallagató legendájáról, aki a közszájon forgó történet szerint abból csinált magának pénzt, hogy az egyetemi évei alatt felvette a diákhitelt, és befektette magasabb hozam mellett, mint amennyit vissza kellett fizetnie. Nos, a szóban forgó közgazdász hallgatóval nem találkoztunk (ahogyan valószínűleg más sem), de pár dolgot megpróbálunk tisztázni azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e befektetési célra kölcsönt felvenni.

A valóság

A bevezetésként említett történet azért kaphatott lábra széles körben a diákhitel bevezetésének éveiben, mert a diákhitel mint államilag támogatott hitel kamata nagyon kedvező, jóval a piaci kamatszint alatt volt akkor. Így első ránézésre akár hihetően is tűnhetett a könnyű meggazdagodás ezzel az ügyes és élelmes, ám a diákhitel céljával merőben ellentétes ötlettel. Ugyanakkor, ha belegondolunk abba, hogy mekkora összeget lehetett akkoriban diákhitelként felvenni (évi legfeljebb 500 ezer forint), és abból milyen nyereséget lehetett elérni a kamatkülönbözeten, máris inkább kételkedni fogunk a gyors meggazdagodás lehetőségében.

Ha hitelből fektet be valaki, akkor a nyeresége mindössze a befektetés nettó hozamának, valamint a hitel kamatának és egyéb díjainak különbsége lesz. Ez máris nem hangzik olyan jól, ennek ellenére a gazdaságban igen gyakori a hitelből történő fejlesztés, befektetés – igaz, sokkal inkább a vállalati, mint a lakossági piacon. Ez azért van, mert a vállalati ügyfelek kedvezőbb feltételekkel hozzá tudnak jutni hitelhez, más típusú befektetési céllal veszik fel a kölcsönt, mint a lakosság, illetve a kockázat is más típusú (nem valaki a személyes vagyonával felel a kölcsönért).

A lakossági hitelezés területén is létezik olyan konstrukció, amely működőképes lehet. Például, ha valaki lakást vásárol azzal a céllal, hogy kiadja, és a bérleti díjból fedezi a törlesztést, az elvileg jó befektetés lehet a mai alacsony lakáshitelkamatok és magas bérleti díjak mellett, különösen, ha a befektető abban bízik, hogy az ingatlan ára nőni fog. De itt is sok kockázat van: ha a kamatok emelkednek, ha a bérleti díjak elkezdenek csökkeni vagy ha az ingatlan ára esik, máris nem éri meg annyira a befektetés – más befektetéshez képest rosszabb hozama lesz. Ráadásul rendelkezni kell az önrésszel, azt saját megtakarításból kell beletenni, valamint megfelelő jövedelemszinttel is, hiszen a hiteligényléskor a jövőbeni bérleti díjat nem tudja a bank figyelembe venni. És ez példa a talán legkedvezőbb és legkevésbé kockázatos konstrukcióról szólt.

A jelenlegi piaci környezetben a kamatiszint rendkívül alacsony, de a személyi kölcsönök kamatai még mindig 10-20% körül alakulnak. Tehát ennél nagyobb nettó hozamot kell a befektetéssel elérni. Aligha lehet találni olyan befektetési lehetőséget, ami már rövid távon is hasonló számokkal kecsegtet. Sőt, már a 10% körüli hozamokkal is csak a legkockázatosabb eszközök között találkozhatunk, ahol nemcsak az alacsonyabb hozamszint, de még a veszteség is jelentős eséllyel bekövetkezhet. A hitelt pedig már az első hónaptól törleszteni kell, amikor még aligha realizálható egyáltalán bármilyen hozam, tehát kell megtakarítással is rendelkezni a törlesztéshez.

De még ha óriási szerencsével meg is találjuk a legjobb befektetési lehetőséget, aminek a nettó hozama mondjuk 1 százalékponttal magasabb a személyi kölcsön THM-énél, akkor is 1 millió forinttal évente mindössze 10 ezer forint körüli nyereséget érhetünk el. Ez nemcsak összegszerűen kevés, de még az infláció mértékét sem éri el a hozam, és gyakorlatilag bármilyen alacsony kockázatú befektetés magasabb hozamot produkálhat számunkra. Persze elvileg akár egy világraszóló bitcoin-szerű sikertörténetet is ki lehet fogni, ami rácáfol a kalkulációra, de egyszerűen irracionális magatartás lenne ilyen nagy kockázatot vállalni egy bizonytalan, kétes kimenet érdekében.

Konklúzió

Mindezek alapján tehát senkinek sem javasoljuk, hogy befektetési céllal vegyen fel személyi kölcsönt. Elvileg nem kizárt, hogy magasabb hozam realizálható, mint a hitelkamat, de óriási kockázattal és igen nagy szerencsével is csak nagyon kis összeget lehetne nyerni egy ilyen spekulációval. Ez sokkal inkább a szerencsejáték terepe, mint a racionális befektetői magatartásé, és valóban nem különbözik attól, mint ha valaki hitelből vásárolna lottószelvényeket, mert bízik abban, hogy az övé lesz az öttalálatos. A jövőre gondolva érdemes a lehető legtöbbet megtakarítani, és minél nagyobb értékben befektetni, de ezt mindenki a jövedelméből, és ne hitelből tegye!